Az Omyno-t olvasom éppen. Valamikor sokat foglalkoztam vele, de évekkel ezelőtt olvastam utoljára. Ott tartok, amikor a főhőst, Kírát a nagymamája biztatja, hogy hagyjon fel a talmi célok hajszolásával, hogy ne aszerint válasszon életet, amit szerinte a társadalom menőnek, sikeresnek tekint, hanem keresse meg, mit is jelent a belső lényének az, hogy

Szépen élni

és próbálja meg azt megvalósítani. Ezen elgondolkodtam, mert szerintem ez egy szép gondolat. Mit is jelent szépen élni?

Valamikor sokkal jobban kellett a pénzt hajszolnom, mint most. Egyrészt egy rossz válás után albérletben tele voltam adóssággal, másrészt volt egy kisfiam, akiért felelősséggel tartoztam, és még sok év volt hátra a felnőtté válásáig (ami ugye azt jelenti, hogy fiam most is van, de már felnőtt 🙂 ).

Sok mindent vállaltam a pénzért, úgy értem csupa törvényes és úgymond erkölcsös dolgot, csak éppen nem mindig olyasmit, amit szívesen csináltam. Ugye ismerős? És mindig mondták, hogy tűzzek ki célokat, és ezek persze lehetőleg olyan célok legyenek, amikhez nagyon sok pénz kell, mert ezeket én majd mind megszerezhetem. Nem baj, hogy esetleg nem szeretem azt, amit csinálok – és ezt tanítottam is… De én sose nagy nyaralásokra vágytam, meg drága autókra, vagy luxusra. Akkor éreztem, hogy nagy baj van, amikor odáig jutottam, hogy azért kell sok pénzt keresnem, hogy aztán valamikor majd egyszer úgy élhessek – azzal tölthessem a napjaim, amivel szeretném. 

Mert akkor már tudtam, hogy nekem mi az, “szépen élni”. Bár megfogalmazni még nem tudtam 🙂 . És most sem könnyű. Pedig az esszenciája mindenkit érint. Nem ugyanaz a vonzó élet mindenki számára. Nem mindenki szeretne pici faluban, visszavonultan élni, mint én. De a lényeget tekintve mind ugyanarra vágyunk. A Szép élet leglényege mindannyiunknak ugyanaz.

.

Valami IGAZI. Valami önazonos. Valami, ami igazán Te vagy. Amiben nincs hajszoltság, még akkor sem, amikor SOKAT dolgozunk. Sőt, úgy tudunk benne sokat dolgozni, hogy csak akkor tűnik fel, hogy sokat dolgoztunk, mikor már tényleg kifáradtunk. Lehetnek akár határidők is, amiket mondjuk magunk vállalunk, és lehet néha még kényelmetlen is. Mégis harmónia, mégis egyensúly.

 

Az az élet, amiben reggel, mikor tudatára ébredünk, hogy hol vagyunk, milyen nap van és mi vár ránk, akkor mosolygunk. És este, amikor aludni megyünk, és visszanézünk a napra (úgy értem: szívesen!), akkor azt érezzük, jó kis nap volt. Még ha jól el is fáradtunk.

Az az élet, amiben “épp azt játsszuk, hogy…”, és ez a játék igenis szórakoztató. Tart valahová, TUDJUK, hová és tetszik, ahová tart. Mert ha néha nehéz is, és kihívásokkal teli, sosem unalmas, lehet belőle/általa tanulni, és – főleg! – jó esélyünk van nyerni.

Miközben az élet középpontja megegyezik a mi saját belső középpontunkkal. Na onnan aztán nem egykönnyen billent ki bármi is!

Hát, valami ilyesmi…

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük