HONNAN szerezzek energiát?

Az előző cikkeket olvasva – vagy csak úgy, életet megélve – fakadhat a kérdés:

HONNAN TUDOK ENERGIÁT SZEREZNI???

Ha egyszer a lelki energiám épp úgy kopik a nap folyamán, mint a testi, mit tehetek? A testemnek alvás kell, étel, ital és/vagy lustálkodás, de honnan adjak a lelkemnek energiát?

A kérdés kis túlzással és némi iróniával két szóval megválaszolható: a földből és az égből. Vagy egy szóval: az Univerzumból.

A Földből:

ez egy szép nagy bolygó, sokezer fokos izzó lávával a közepén. Rennnnngeteg energiája van, és adja mindennek és mindenkinek, aki csak kéri.

• kertészkedéssel. minél nagyobb a növény, amivel foglalkozol, annál több energiája van, de nem csak ez számít. A balkonládában nevelt virágok éppúgy segíthetnek, mint a kukoricakapálás. A lényeg, hogy egy külön energiával rendelkező élőlény felé irányított gondoskodó figyelem egy olyan rezgésre emel, amely magasabb, mint amiben előtte voltál.
• maga a puszta föld, úgy értem, szó szerint. Az ember manapság nem jár a földön. Betonon jár, aszfalton és járólapon. Pedig a föld energiája áramlik, és a tested felveszi, ha kapcsolatban vagy vele. Séta az erdőben, teszel-veszel a kertben (ehhez máris hozzájön az előző pont), kifekszel a fűbe (takaró jöhet, az nem fog leszigetelni 🙂 ), ilyesmi… Nem kell mezítláb, a cipőd talpa nem fogja fel érdemben ezt a hatalmas erőt.
• ölelj fát! Minél nagyobb, annál jobb. Minden élőlénynek van aurája, a fizikai kontaktus pedig sok-sok kapcsolódási pontot jelent. Nem kell mantrázva alfába szállnod ahhoz, hogy hatékony legyen, csak ha akarsz. Ha csak simán leülsz a tövébe, hátadat nekiveted, és olvasgatsz kicsit, az is tökéletesen megteszi.

Az égből:

vagy mondjuk inkább úgy, az Univerzumból. Ha lefelé nézünk, hatalmas energiával telt Földet látunk, de ha felfelé, ott milliárdnyi hatalmas energiával rendelkező bolygó, sőt Nap található. (Persze hitem szerint Isten is, de hát ő lefelé is van, meg oldalt és mindenütt 🙂 )

Mindenesetre az Univerzum energiája könnyen hozzáférhető, csak hívni kell, engedni kell.

• Használhatsz valamiféle meditációt. Tanultat, amit valamilyen tanfolyamról hoztál. Vezetettet, valami hanganyaggal. Ez utóbbit mondjuk akkor ajánlom, ha nem tudsz kimozdulni.
• És használhatod a természet erőit. Ez nem túl tudományos, de szerintem mindennél hatékonyabb. Kint lenni, valahol a szabad ég alatt, és csak jelen lenni, csak hagyni, hogy a körülötted lévő hihetetlen energiák átjárjanak – ennél nem is kell több. Nem kell hozzá alfában lenni, nem kell érteni hozzá. Elég valami olyan hely, ahol nem dudál Rád valaki, ahol becsukhatod a szemed anélkül, hogy bajod esne. Elég csak tudatában lenni, mi van körülötted, és hagyni, hogy befogadd. És kész.

Ja, azt nem mondtam: el kell szakadni a civilizációtól – azaz ki kell kapcsolni a telefont. A wifit. A netet. A mindent, ahonnan információ, pittyegés és csipogás jöhet. Az agyunk, a lelkünk olyan, mint a vasúti síneknél a váltó: vagy az egyik van nyitva, vagy a másik. Mindaddig, míg az emberi csatornákra vagy nyitva, az Univerzum energiáját befogadó csatorna zárva van. A világ leggyönyörűbb, leglélekemelőbb táján is járhatsz, ha a figyelmed valami elektronikus kütyü fogságában van, abból energiafelvétel nem lesz…

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.