Mi történik a halál után?

avagy a materializmus kényelmes?

Egy könyvet olvasok épp, annyira gondolatébresztő, hogy lesz még belőle bejegyzés…

Boncolgat egy témát, ami – ha tovább gondoljuk, elég messzire vezet – het. A vallásokat hasonlítja össze aszerint, mit ígérnek a halál utánra. Eme felosztás egészen leegyszerűsíti a vallások csoportosítását, nem is olyan sokfélék:

1. Vannak azok a vallások, amelyek szerint a test halála után a halhatatlan lélek valamilyen módon Isten színe előtt ad számot az eddigi életéről. Ilyenek például a keresztény vallások.
2. A másik típusú vallás a lélekvándorlás követője – általában a keleti vallások. Bármit tettél az életedben, annak hatását és következményeit a következő élete(i)dben érezni fogod.
3. És van a materializmus, ami ugye nem vallás, csak világnézet. Az ember meghal, a teste megsemmisül, a lélek eltűnik, semmivé válik. Ennyi volt. Bármit tettél, függöny le.

A könyv nem foglalkozik azzal az igénnyel, hogy az emberek általában szeretik azt gondolni, hogy az élet nem ér véget a halál pillanatában. Mert állítólag félünk a megsemmisüléstől, és a következő élet (legyen az itt a Földön újra, vagy valami mennyei dimenzióban) lehetőséget ad arra, hogy javítsunk a dolgokon, esélyt a hibák kijavítására.

Ezt egyébként a materializmus szereti úgy beállítani – kissé lekezelően -, mint lelkileg gyenge emberek támogatóját, akik maguktól nem elég erősek, és kell nekik valami kapaszkodó. Be kell vallanom, fiatal felnőttként, kábé 24 éves koromig magam is így gondoltam. Az erős embereknek – mint például nekem, természetesen -, nincs szükségük efféle kétes fogódzókra.

Amit nem szoktak hangoztatni, az a felelősség. Ha Isten előtt kell számot adnunk az életünkről, megmérettetünk, és könnyűnek is találtathatunk. A tetteinknek következménye van, mégpedig olyan, ami alól nincs kibúvó. Ha újra és újra visszajövünk, tetteink következményének terhével, az épp olyan, mint ha rendetlenséget hagynánk magunk után a lakásban. A beszáradt edényt nehezebb lesz elmosogatni…

Ha materialista üzemmódban gondolkodunk (és hiszünk), akkor bármit megtehetek, elég arra ügyelni, hogy itt és most megússzam.

Nos? Melyikhez kell nagyobb bátorság?

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.