Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Milyen az egészséges kapcsolat az égiekkel?

 

Az előző bejegyzésben végigvettük, melyek az emberi teremtő folyamat lépései. És megígértem, hogy a legfontosabbakról külön is szólok. Mert fontos, és mert könnyű félreértelmezni. Ezek azon lépések, melyekben az Univerzum, Isten, az Önvaló szerepe a lényeg, de legalábbis hangsúlyosabb, mint az emberé.

Az egyik, amikor

KÉRÜNK.

Tulajdonképpen ebben a folyamatban nyilvánul meg a kapcsolatunk az Univerzum teremtő energiájával. Régebben, amikor még nem volt ennyire egyértelmű, mekkora hatalmunk van életünk irányításában, az emberek kiszolgáltatott gyermekként viselkedtek a teremtő folyamatban. Istent tisztelték, mint egy szülőt, és könyörögtek hozzá. De úgy, mint egy szeszélyes valakihez, akinek vagy lesz kedve teljesíteni a kérést, vagy nem, és tulajdonképpen szinte akkor lepődtek meg, ha véletlenül az történt, amit vártak. Gyakori még ma is az üzletelés Istennel, meg a Szentekkel, ami üzletnek viszont elég nyakatekert: ha ezt meg ezt megteszed, akkor én meg majd azt meg azt teszem meg. Vagyis adott egy Hatalomként tisztelt lény, de emberként mégis azt várja, hogy előbb ő tegyen meg valami – nagyon is különleges és nehéz – dolgot, és akkor emberünk majd hajlandó lesz ezt-azt megtenni, mintegy fizetségként. Szerintem ez se valami felnőtt hozzáállás…

Később a New Age térhódításával sokan átestek a ló túlsó oldalára, és elkezdtek követelőzni. Nekem ez is jár, meg az is jár.

A célravezető és működő kérés során úgy beszélünk, mint amikor csapatmunkában dolgozunk egy nagyon (nagyonnagyonnagyonnagyon) megbízható és kompetens munkatársunkkal. A végső eredményhez mindkettőnk munkájára szükség van. Szegény Univerzum kezét-lábát törheti a kérésünk megvalósítása érdekében, ha mi nem tesszük oda azt, amit a fizikai világban oda kell tennünk. De ha egy megbízható és hozzáértő munkatárssal megegyezünk a közös célunkban, akkor arra bízvást számíthatunk, hogy ami rá tartozik, meg fogja tenni. Nem könyörgünk, nem kérlelünk, nem követelőzünk és nem játszunk áldozatot.

Viszont tisztelettel beszélünk vele – ellenkező esetben nehéz valakit együttműködésre bírni. És azt sem árt észben tartani, hogy ezt a mi nagyszerű teremtő erőnk tőle származik, és a “mindenható” része az övé 😉 .

Szükség van a hitre. A feltétlen bizalomra, amit körülbelül ahhoz szoktak hasonlítani, mint amikor egy régóta ismert, megbízhatóan teljesítő csomagküldő cégtől rendelünk. Na persze, mindig közbejöhet valami gubanc, de azért mégis inkább arra számítunk, hogy a rendelésünk időben ott lesz, ahova kértük, a megfelelő minőségben. Nem idegeskedünk, nem aggódunk, hogy mi lesz, ha nem lesz, nem úgy lesz, és főleg nem kérdezgetünk rá naponta, hogy “de biztos, hogy…?” . Ez nem túl hízelgő, de főleg tökéletesen ellene dolgozik minden teremtő folyamatnak.

(Fontos, hogy amit most leírtam, hasonlat arra vonatkozóan, milyen hangnemben történjen a kérés. A magam részéről egyéb vonatkozásokban nem tekintem az embert egyenrangúnak az Univerzummal vagy Istennel. Ahogy mondani szokás: értsd jól! 🙂 )

Ám valami bármikor közbejöhet, és erre való a másik említett lépés, a

FINOMHANGOLÁS

A legtöbb kívánságunk nagyobb lélegzetű projekt, érdemes tehát időnként egyeztető munkaértekezletet tartani. Elszámolni a magunk részével, és megvizsgálni azt is, mit tett az Univerzum az előrehaladásért. Mert ha nem megy minden úgy, mint a karikacsapás, akkor valaki valamit nem tett meg, amit kellett volna (mi), vagy valamit nem fogalmaztunk világosan, és a megvalósítás nem tetszik nekünk maradéktalanul. Sajnos azt kell mondjam, ha valami nem jól alakul, az csakis rajtunk múlhat, mert ha a fenti hozzáállással kértünk, az égi segítségben NEM LEHET HIBA. Bár tulajdonképpen nem sajnos, hiszen ez azt jelenti, hogy a kijavítás is a kezünkben van. Megnézzük, mi nem tetszik, pontosítunk – újratervezés -, és megyünk tovább, a következő egyeztető értekezletig.

De mi is történjen egy ilyen értekezleten? Itt olvashatsz róla!

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük