fbpx

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Most mi van???

Avagy ahogy az angol mondja: What the fuck??

Ezt nem fordítom le, mert nagyon csúnya, de arra a helyzetre utalok vele, amikor semmi sem jön össze, amikor minden a feje tetejére áll, és amikor úgy érezzük, hogy ennél rosszabb nem lehet, és akkor még a gyerek is intőt kap…

Van az úgy, hogy az ember általában tudja menedzselni az életét, általában kezeli a helyzeteket, általában képes teremteni, általában egyensúlyban van, és ügyesen szörfözik a mindennapok hullámvölgyein, de néha nem. Néha nagyon nem.

És általában az ok rém egyszerű.

A világban meglenni, a hétköznapokban talpon maradni energiát igényel. Úgy értem, lelki energiát. Ha emberek között mozgunk, akkor főleg. Az energia szokása, hogy cirkulál, áramlik. Jön és megy, adjuk és kapjuk, néha szándékosan, de inkább nem. Leggyakrabban még a tudatosabb emberek is csak akkor veszik észre, hogy leszívták az energiájukat, mikor már megtörtént. Egyszerűen az esetek többségében nem vagyunk résen. De most őszintén, ki tud úgy élni, hogy folyton az jár a fejében:

Vigyázat, légy óvatos, ki tudja, akivel most beszélsz, beszélni fog, nem szedi-e el az összes életenergiádat – szándékosan vagy pusztán szokásból!

Normál esetben idő sem igen van rá, meg… nem is tudom, ez olyan paranoiás hozzáállás. Mindenesetre az eredmény, hogy egyszer csak ott állunk, hogy minden borul körülöttünk. Nehéz rajtakapni a folyamatot, hiszen akár napok is eltelhettek azóta, hogy lemerültek a tartalékaink. A földi/fizikai világ már csak ilyen, van némi időbeli csúszás az okok és a következmények között. Mindenki tudja, aki csak egy oldalt is olvasott spirituális irodalmat, hogy a világ a saját rezgéseinket tükrözi vissza. Ha belül derű van és vidámság, meg optimizmus, akkor valahogy a dolgok olajozottan mennek. Ha meg keserűség, harag, csalódottság az uralkodó érzelmünk, akkor az összes lámpa pirosra vált, a szó összes értelmében. Undok és rugalmatlan az ügyintéző, elkeveredik a csomag, megbetegszik az aranyhal, befagy a kocsi zárja, és mittomén.

Nos, ha az ok egyszerű. a megoldás is az:

VISSZA A TÖLTŐRE!

Pár nap odafigyelés, és minden megint a legnagyobb rendben lesz. Semmi extra, valószínűleg nincs időd fél évre elvonulni egy tibeti kolostorba, de nincs is rá szükség. Mindössze el kell csípni azokat az alkalmakat, amikor rákapcsolódhatunk az Univerzum energiájára. Ehhez pedig nem kell plusz időt keresni, elég

HASZNÁLNI A HOLTIDŐT.

Mindig van olyan idő, amikor várni kell. Csak hagyd a telefonodat a tokjában. A gyerekre, a hivatalban, a dugóban, a buszra/buszon, az értekezlet előtt, de főleg, legeslegfőképp elalvás előtt, ébredés után!

Ígérem, már egy-két nap után érezni fogod, hogy elméd megtisztul, valósággal fellélegzik a lelked!


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük