Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Kapcsolatok

Olvastam egyszer egy könyvet arról, hogy Isten azért teremtette az embert, mert egész egyszerűen magányos volt. Persze, ott voltak vele az angyalok, de náluk beépített funkció az Isten szeretete, és úgy érezte, ez nem az igazi. Olyan hozzá hasonló játszótársakra vágyott, akik intellektuális parterek lehetnek, szeretnek játszani, alkotni, mint ő, és szabad akaratukból szeretik.

Az embernek fizikai és lelki szükséglete a kapcsolat. Szó szerint megbetegszünk, ha nincsenek társaink. Szükségünk van emberi kapcsolatokra, és igen, szükségünk van valamiféle szellemi kapcsolatra is – Istennel, az Univerzummal, az Önvalóval – ki hogy nevezi azt a spirituális erőt, amely alkotott minket.

(Ha úgy alakul, hogy valakinek nincsenek emberi kapcsolatai, állattal is pótolható valamelyest…. Ez nem azt jelenti, hogy valakinek azért van állat-barátja, mert nincsenek emberi kapcsolatai, és az is lehet, hogy egy-egy emberi kapcsolatnál többet ad egy állathoz fűződő kontakt. De van olyan, hogy egy állat barátsága ment meg egy lelket a magány tényleg súlyos következményeitől.)

Persze az emberi kapcsolatok nem csak építőek. Ha van egy barát, egy családtag, egy szerelmestárs, akivel kölcsönösen figyelhetünk, törődhetünk egymással, megérinthetjük, megölelhetjük egymást, annál nem sok felemelőbb, megtartóbb érzés van, ha van egyáltalán. De egy rosszul megválasztott, rosszul működtetett kapcsolatnál sincs nagyon rombolóbb, megbetegítőbb dolog a világon! Ahogy egy támogató közeg képes felemelni, erőt adni, képessé tenni, hogy hegyeket is megmozgassunk, úgy tesz egy uralkodó, demoralizáló, érzelmi zsaroló, bántalmazó (stb) ember szükségszerűen és megúszhatatlanul nyomorulttá és képtelenné bárkit. Aki hagyja.

A rossz – és megjavíthatatlan – emberi kapcsolatoknál jobb az egyedüllét, és egy szellemileg egészséges ember képes is arra, hogy egyedül éljen. Ahhoz azonban, hogy boldog legyen – vigyázat, személyes vélemény következik – szükséges a kapcsolat, még ha nem is emberrel… Nem, nem a házi kedvencre gondolok, hanem Istenre (Univerzum, Önvaló, stb.).

do-not-get-back-to-an-exSzigorúan véve az emberi kapcsolatok energiaáramlást jelentenek. Ebben rejlik az erejük, ETTŐL jelentik mindazt, amiről eddig beszéltünk. Ez adja a testi-lelki egészségünk alapját. Ha a kapcsolatainkból energiát szerzünk (így vagy úgy…), akkor jobban vagyunk, ha pedig a kapcsolatainkból a másik fél szerez energiát tőlünk, akkor rosszabbul vagyunk. Azonban energiát nem csak egy másik embertől szerezhetünk, sőt, fejlett spirituális személy nem is szorul egy másik ember energiájára. Az Univerzum energiája kifogyhatatlan, de mindenképpen sokkal nagyobb, mint amire a bolygónk teljes lakosságának szüksége van, és ezerféle módon megszerezhető.

Ily módon a magány elkerülhető, és „Isten társaságában” az emberek nélküli élet is boldog, megelégedett lehet. (Személyes véleményem szerint könnyebben, mint az emberek társaságában Isten nélkül…)

Mindazonáltal azt is gondolom, hogy kevés kivételtől eltekintve nem azért születtünk a Földre, hogy egyedül kuksoljunk egy barlangban, és pozitív rezgésünkkel emeljük a bolygó energiáját. Ez is hasznos tevékenység, de mégis azt gondolom, a legtöbb embernek nem ez a küldetése. Ha tényleg az lenne a feladatunk, hogy csak lebegjünk a meditáció adta kellemes gondtalanságban, akkor, illetve azért nem kellett volna megszületnünk.

Könnyű egyedül élve, Isten szeretetével körülvéve boldognak lenni. Az bizony kihívás, hogy emberek vannak körülötted, tele önálló akarattal, a miénkkel ellentétes vágyakkal és elképzelésekkel, melyeknek egy része ráadásul éppen ránk vonatkozik. Ugyanakkor, ha mégis sikerül, olyan jutalomban van részünk, amit a spirituális felemelkedés nem. Ráadásul nem kell választanunk, hiszen mindkettő elérhető párhuzamosan.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy mindkettő képesség. Ahogy a spirituális kapcsolódáshoz is tanulás és gyakorlás kell, úgy tudni kell, képesnek kell lenni arra, hogy egészséges, jól működő, építő kapcsolataink legyenek, akár barátságokról, családi kötődésről vagy párkapcsolatról beszélünk. És. Ez. Nagyon. Nehéz.

Csak megéri.

 


Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük