Az a bizonyos harmónia…

Az Univerzum egyik legundokabb törvénye

Persze akkor nem undok, amikor élénk vagyok, ráhangolt és lelkes… 😛

A tegnap (és már oly sokszor) taglalt teremtési folyamat csak akkor működik, amikor harmóniában vagyunk azzal, akik VALÓJÁBAN vagyunk – ez is Ábrahámos kifejezés.

De kik is vagyunk VALÓJÁBAN?

Valójában örökké való lelkek vagyunk, akik szeretnek játszani, és tanulni, fejlődni is szeretnek. Nem úgy, mint az a diák, akit az anyja minden nap elzavar az iskolába, különben megvonják tőle a családi pótlékot. Hanem úgy, mint az a felnőtt, aki saját jószántából kifizet egy csomó pénzt ilyen-olyan tanfolyamokra, mert érdekli, amit ott tanul – pedig tudja, hogy csomó kényelmetlenséggel fog járni. Eleve sokba kerül, korán kelni, utazni kell miatta, idegen városban idegen helyen fog aludni, távol a családjától, talán hónapokon át minden hétvégén, aztán tanul egy csomó olyan dolgot, ami kívül van a komfortzónáján, szóval folyamatos frusztrációt és kudarcélményt fog átélni, mire majd jó idő múlva beépül, és jobbá teszi az életét. Mégsem úgy éli meg, hogy szívás (bocsánat, de ez a szó fejezi ki leginkább, amire gondolok), hanem lelkes lesz végig.

Szóval ez a lélek játszási kedvből választ ilyen-olyan korban, ilyen-olyan világokban mindenféle létformákat. Mint egy színész, belebújik különböző karakterekbe, hogy kipróbálja, milyen is, és megélje az adott karakter minden aspektusát.

Játszani csak úgy lehet, ha a játékot többé-kevésbé komolyan vesszük, az adott szabályokat betartjuk – ezért is van úgy megírva a játék, hogy bár amikor kezdjük, még tisztában vagyunk mindezekkel, mire „eszmélünk”, már teljesen beszippant az adott karakter és a színtér.

De VÉGIG tisztában van vele – mármint a lélek, aki vagyunk -, hogy ez „csak” játék. Persze vannak érzelmeink, amikor játszunk, hiszen éppen attól élvezetes. Lehetünk frusztráltak és dühösek is akár, izgatottak és örvendezők, de bárhogy is volt, a végén hátradőlünk, felsóhajtunk, és mosolyogva összenézünk: jó kis játszma volt! És talán ott helyben indítjuk a következő menetet, mert játszani jó!

Az életünk egy pontján eljut(hat)unk oda, hogy a lélek összekacsint ott bent a tudatunkkal, és attól kezdve már úgy játszunk, hogy tudjuk, hogy játék. Ettől a ponttól még eltart egy ideig, míg TÉNYLEG el tudjuk fogadni, hogy nem baj, ha meghalunk, nem baj, ha nincs pénzünk, nem baj, ha… Persze mindent megteszünk, hogy elkerüljük ezeket a rossz dolgokat éppen úgy, ahogy szeretjük, ha nem kell kimaradni a dobásból, és nem küldenek vissza a startmezőre. De nem baj…

Nem kell tudatában lenni LÉLEK mivoltunknak ahhoz, hogy tudjunk vele harmóniában lenni. MINDEN OLYAN PILLANAT, amikor békések vagyunk, boldogok, ráhangoltak, lelkesek, ez megtörténik, akár tudatában vagyunk, akár nem. Mert ez a természetes létállapotunk. 

A rossz hír

már ha rossz, de emlékszem, nekem nem esett jól, mikor megtudtam 🙂 , hogy olyat teremteni, amit szeretnénk, csak és kizárólag akkor tudunk, amikor eben a létállapotban vagyunk. Ha fontos, amit szeretnénk, akkor mindegy, hogy mi lenne az automatikus érzelmi reakciónk. Nincs idő félni, kételkedni, haragudni, nincs idő sírni, szomorkodni, aggódni, nincs idő hibáztatni, másokra ujjal mutogatni, panaszkodni. Akkor sem, ha egyébként jogos…

Ez nehéz.

Nehéz derűsnek lenni meg optimistának, amikor

1. nagy a tét (mert hát azért mégiscsak úgy érdemes játszani, ha komolyan vesszük)
2. rohadtul nincs semmi, ami okot adna bármiféle optimizmusra.

És mégis muszáj. Mert ez a törvény.

Ha főtt tojást akarunk, valahogy felforraljuk a vizet. Ha télen nem akarunk fázni az utcán, felöltözünk. Akkor is, ha nem tetszik. Ha jó dolgokat akarunk teremteni az életünkben, megőrizzük a derűnket és még a hitünket is. Mert egész egyszerűen nem fog másképp menni. Mondhatjuk, hogy nem tudjuk, az Univerzum meg fogja érteni. De változni nem fog semmi. Pont.

A jó hír

Kettő is van.

Az egyik, hogy a pozitív energia erősebb, mint a negatív. Kicsi hit, kicsi bizakodás, kicsi derű több negatív érzelmet tud közömbösíteni, ennek már lesz hatása, és ha észre tudjuk venni – igenis ez már tényleg csak szándék meg hozzáállás kérdése -, akkor abba már bele lehet kapaszkodni, és onnan egyre könnyebb lesz. (Emlékszel a harkályos fa játékra.)

A másik, hogy a hit, mint képesség, tanulható. Bele lehet jönni. Nem kell elvárni magunktól, hogy egyik percről a másikra járjunk a vízen. Az is tanulható, hogyan őrizzük meg a kapcsolatot azzal, aki valójában vagyunk akkor, amikor nehéz. (Írjak ehhez tippeket? Jelezd kommentben, ha érdekes lehet Neked). És az is tanulható, hogyan lehet a pozitív teremtő folyamatok ellen ható érzelmeket hatástalanítani (erről is írtam tegnap).

Szóval csak hajrá 🙂

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.

_