A Viskó – a gyógyfilm

Nem nagyon szoktam filmekről írni, inkább Olvasónapló van, de ez a film annyira nagy hatással volt rám, és különben is, megvan könyvben is, szóval igazán kivételt tehetek 😉

A Viskó egy amúgy eléggé megrázó történet, ami a cselekményt illeti: egy tragédiával kezdődik. Sajnos azzal is folytatódik, amennyiben ha egy tragédiát nem sikerül feldolgozni, és egy fiatal élet megreked a fájdalomban, haragban és keserűségben, az mindig tragikus. Isten is így gondolhatja ezt, mert úgy dönt, közbeavatkozik. Ennél többet nem nagyon mondhatok, ha nem akarom szétspoilerkedni a filmet, az előzetest nézd meg ITT. Én inkább magáról az üzenetről és az élményről írnék.

Ez egy hihetetlenül jól megírt történet arról az örök kérdésről, hogy Isten hogy engedheti, hogy rossz dolgok szörnyűségek történjenek az emberekkel. A nem hívők legfőbb érve ez. Szerintük vagy nincs Isten, vagy ha van, komisz, és gonosz, de minimum nemtörődöm. És bizony a hívő ember is bele-belefut ezekbe a gondolatokba, mikor igazán szenved.

Persze az igazán hívő túllép ezen, és elfogadja a történéseket. Ilyeneket mondunk, hogy „Isten útjai kifürkészhetetlenek”, meg hogy most nem látjuk, de a bűnösök biztosan megfizetnek a bűneikért, ha máskor nem is, az Ítélet napján.

És most itt ez a film, amit az azonos című könyvből írtak, és szó szerint megmutatja, mit gondol, mit érez Isten, mikor ilyen dolgok történnek. Hogy történhet meg, Ő hogyan éli meg, miért nem akadályozza meg, hol a büntetés, egyáltalán, mi folyik itt?

Sokszor folytak a könnyeim, míg néztem. És nem feltétlenül akkor, amikor a szörnyű vagy megható részek voltak. Egyszerűen azt éreztem, hogy kérgek válnak le a szívemről, mintha régi fájdalmak engednének el. Talán a felismerésektől, de néha még az sem volt.

Ahhoz a megkönnyebbüléshez hasonlított legjobban, mint mikor egy-egy oldás során feljön valami régi, fogvatartó sérelem, és elszáll. Azután pedig el kellett menni sétálni az erdőbe, hogy átgondoljak dolgokat, hogy beillesszem a saját (sok tanításból összegyúrt, „személyre szabott”) hitembe.

El fogom olvasni a könyvet. A könyv – kevés kivételtől eltekintve -, mindig jobb, mint a film, ez esetben különösen arra számítok, hogy részletesebben, még elgondolkodtatóbban lehet megírva mindaz, amin el kellene gondolkodnom. Amint megvagyok vele, szólok.

Addig is nézd meg a filmet, és ha van kedved, írd meg a véleményed – akár a filmről, akár a könyvről!

Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

.