Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Apád, anyád…

Fájdalmas bejegyzés azoknak, akiknek nem volt szép gyerekkoruk

És tulajdonképpen csak akkor szól Neked, ha a szüleid (egyik, másik vagy mindkettő) bántottak Téged. Akár fizikailag, akár lelkileg. Mert azok, akik szerető családban nőttek fel, nem tudják elképzelni, milyen az, amit ma már úgy hív a „szakma”, mármint a pszichológia, hogy mérgező szülők.

Több fajtája van, nem mennék bele részletesen, nem vagyok eben szakember, amellett elég részrehajló is lennék, de nagyjából olyasmi a lényeg, hogy amit teszünk, az sohasem elég jó, de inkább rossz. Sokakat érzelmileg zsaroltak, folyamatosan leszóltak, esetleg elhanyagoltak, kényszerítettek, mittomén, még gondolkodni is fájdalmas ilyesmin.

Amennyire én látom, ez a fajta szülői viselkedés egyáltalán nem szűnik meg azzal, hogy az ember jogilag felnőtté válik. Bármi is volt, amivel megkeserítette a szülő a gyereke életét, azt folytatja felnőtt korában is, nem számít, hogy már 40-50 éves, már családja van, elért dolgokat az életében, akár tiszteletet vívott ki magának, satöbbi.

Mi felnőtt gyerekek pedig vérmérsékletünknek megfelelően különböző módokon reagálhatunk erre.

  • van, aki minden kapcsolatot megszakít. Több-kevesebb próbálkozás után belátja, hogy nem szűnik, és mindig ugyanúgy fáj, és egyszerűen nem éri meg.
  • van, aki elfogadja, felnőttként megpróbál egyszerűen nem törődni ezzel a viselkedéssel, valamelyest belefásul. Fáj, persze, de nem fordít energiát se arra, hogy megváltoztassa a mamát-papát, se arra, hogy harcoljon vele. Teszi a dolgát, amikor kell, kinyilvánítja a határokat, de a mindennapokban nem emészti magát az egészen.
  • van – amennyire én látom, elég kevés -, aki megnövekedett fizikai erejével egyszerűen megpróbálja lenyomni a szülőt. Nem úgy értem, hogy megveri, csak hát mégis erősebb, szó szerint „tehetősebb” az ember egy idő után, és egyszerűen úgy bánik vele, ahogy egy rakoncátlan gyerekkel szokás.

Meg még biztos van egy csomó változat, és annak is számtalan árnyalata, mind a túlélésről szól (nem, a szó klasszikus értelmében vett szerető kapcsolat ebből nem lesz soha, mert nem, ők nem változnak meg), mind a lehető legkevésbé ártalmas megoldás a hétköznapokban.

EGYETLEN VESZÉLYES VÁLASZTÁS VAN: A HIBÁZTATÁS

El lehet fogadni, hogy apám-anyám nem volt valami szeretetre méltó, nem úgy viselkedett, ahogy normálisan elvárná az ember egy szülőtől. Ezzel együtt lehet élni, és fel lehet építeni egy jó kis életet. De ha felnőttként felfogjuk, gyakran szülőként döbbenünk rá, hogy mi mindent tettek velünk, és ezt 

igazolásként használjuk a jelen problémáinkra

ha beég a meggyőződés, hogy ez vagy az azért működik rosszul az életünkben, mert ŐK így vagy úgy viselkedtek, viselkednek velünk, az végzetes.

Nem csak azért, mert felnőttként már vannak eszközeink arra, ma még inkább, mint valaha a történelemben, hogy ezeken túllépjünk. Hanem azért is – és erről persze jobban csak itt merek írni, köztetek, ilyen spirituális közegben – mert

őket választottuk, mert mi VÁLASZTOTTUK őket.

Amikor felhőkről lábat lógatva, még lélek korunkban tervezgettük ezt a mostani életünket, akkor összeállítottunk egy hátizsákra való cuccost, programokkal és energiákkal. És bizony volt köztük egynéhány úgynevezett „előprogramozott dolog” is. A lényeg, hogy ezek a születésünkkor már megvoltak nekünk, hoztuk magunkkal. Ezek meghatároznak mindent az alapoknál. Ami ezekkel az alapokkal rezonál, az jöhet, ami nem, az egyszerűen nem fog megtörténni.

A Spirituális VálaszTechnika első ülésén, amikor az úgynevezett Standard Teljes Tisztítás folyik, gyakorlatilag ezt a hátizsákot vizsgáljuk át (és persze tisztítjuk meg minden felesleges negatív teremtő energiától). Kiderül, hogy mondjuk van egy olyan előprogram, hogy Harag, Mérgező szégyen vagy Terror, és az illető”kap” egy olyan apát vagy anyát, akivel ezt simán megélheti.

Muszáj észrevenni, muszáj belátni, a saját érdekünkben, hogy ők nem azért voltak velünk olyanok, amilyenek, hogy az áldozataik legyünk. Azért VÁLASZTOTTUK éppen ŐKET, mert volt egy alap programunk, amihez ők tökéletesen tudták hozni azt a karaktert, ami által mi megélhettük, beteljesíthettük ezeket a programokat.

Persze az SVT során tisztítjuk is ezeket, de nem „cseréljük le” a szülőket, csak a „mérget” vesszük ki az egyenletből. De hiszem, hogy már attól, hogy nem áldozatként tekintünk magunkra, hanem felvállaljuk a felelősséget, hogy ezt mind SAJÁT MAGUNK hoztuk létre, hogy ők azt tették, amire kértük őket, sokkal könnyebb lesz a szívünk. De ami még fontosabb, hogy felhagyunk a hibáztatással, ami az egyik legártalmasabb teremtő energia. Lehet, hogy IGAZ, a szó hétköznapi értelmében, de a következményét nekünk kell viselni az egész hátralévő életünkben. Míg ha elfogadjuk a saját felelősségünket, a saját életünkkel kapcsolatban, abban a pillanatban azt a lehetőséget is megengedtük magunknak, hogy változtassunk.



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.


_


2 Replies to “Apád, anyád…”

  • Nehéz téma…
    Úgy gondolom, ha gyerekkorunkban kaptunk „büntit” azt nyilván megérdemeltük, mert rosszul vagy tiszteletlenül viselkedtünk…
    De azt a részét nem tudom felfogni , – és itt nem a saját családomra gondolok! – hogy valaki direkt olyan családot választ, ahol verekedés van, pláne ahol gyilkosságig fajul… meg esetleg még szörnyűbbet… pl amiket a tévében is hallani… miért választaná valaki pont ezt a szenvedést… ? https://szindranamandala.hu/wp-content/plugins/wp-monalisa/icons/wpml_scratch.gif
    Egyelőre nem értem… Bocsánat!

    • A „mérgező szülő” nem azt jelenti, hogy sohasem büntet, vagy hogy nem enged meg mindent. Azokra értjük ezt a jelzőt, akik ok nélkül kötnek bele a gyerekükbe, becsmérlik vagy kihasználják, satöbbi.
      Hogy miért „választunk” bántalmazó családot, azt csak akkor „kell” értened, ha hiszel abban, hogy az élet nem egyenlő a földi életünkkel. Ha nem, akkor ez a gondolat nem is kell, hogy foglalkoztasson, egyszerűen értelmetlen. Mi, akik abban hiszünk, hogy a lélek több életet is megél itt a Földön, nem tekintjük ezt a fizikai létet olyan kockázatosnak, hogy ne férjen bele némi kísérletezés, hiszen ha nem jön be, majd visszajövünk, és csinálunk egy másikat. Merthogy abban hiszünk, hogy éppúgy megválaszthatjuk a leendő életünk körülményeit, ahogy a gyerekek megválasztják, hogy kivel mit fognak játszani, és abban a játékban milyen karaktert vállalnak. Aki nem hisz ebben – ami éppúgy rendben van, mint ha hisz -, annak nincs értelme ezen gondolkodni, mert más alapokon nyugszik a világnézete, egyszerűen maga a feltevés értelmetlen.

Hozzászólás a(z) Anonym bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük