Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Semmi más nem számít

avagy mire tanít a Dalfutár?

Kezdettől fogva figyelem a műsort, csodálattal és izgalommal. Ha nem ismernéd: Hajós András műsora a YouTube-on, és arról szól, hogy összehoz négy résztvevőt (dalszerző, szövegíró, producer és énekes), akik semmit sem tudva egymásról megalkotják a dal rájuk vonatkozó részét, aztán egy napra beülnek a stúdióba (akkor tudják meg, hogy melyik poszton ki van), és összeraknak egy klassz dalt. A résztvevők szinte random válogatódnak, különösebb megkötés, vagy akár csak a hasonlóság igénye nélkül.

Történt az előző epizódban, hogy olyan hasonló karakterek kerültek össze, akik csodálatos harmóniában dolgoztak együtt. semmi konfliktus, semmi kihívás – konkrétan a Hajós unatkozott. Ezen felbuzdulva a legutóbbi epizódban olyan karaktereket eresztett össze, akik NAGYON más stílust képviselnek. Hogy ne legyen már olyan unalmas. És sikerült. Óvatosan fogalmazva olyan zenei stílusú alkotók kerültek egy kalapba, akik a másik által képviselt zenei stílustól kábé a világból is ki tudnának futni. Tudod, amit nem hogy nem különösebben kedvelsz, de ha meghallod a rádióban, rohanvást tekered el másik csatornára.

Minden részt megnéztem eddig, de ilyet még nem láttam: konkrétan a szemüket forgatták, amikor meghallották, mivel kell majd dolgozniuk. Aztán összejöttek a stúdióba, és csináltak egy dalt. Egy jó dalt. Nem volt üvöltözés. Nem volt személyeskedés. Nem volt anyázás. (Pedig férfi volt mind történetesen…) És nem volt olyan sem, hogy bármelyiküknek felfordult gyomorral kellett volna végül kiengedni a kezéből a dalt. A végén elégedettek voltak. Mind.

Ki-ki elmondta, mi az, amihez ragaszkodik, és mi az, amit semmiképpen nem vállal be. Ehhez ki-ki megfeszülve, kínlódva, de együttműködve megszülte azt a verziót, ami még neki is nagyjából azt fejezi ki, amit mondani akar, de mindenki el tudja fogadni. 5 emberről beszélünk, négyféle stílusról! De meg tudták oldani!

Mert nem a különbségekre figyeltek, hanem azt keresték, ami közös. Ja, ilyen is van, főleg, ha keresed 🙂

Mert a SZÁNDÉK az volt, hogy megoldják a feladatot, amiért összejöttek.

Mert tudták komolyan venni a közös munkát és nem annyira komolyan saját magukat.

Mert minden konfliktusban megőrizték az udvarias hangot, és nem volt személyeskedés. Nem a másik kompetenciáját kérdőjelezték meg, csak kifejtették azt, amiben másképp gondolkodnak. Mert nem volt támadás, ezért nem kellett a védekezés. Csomó energia maradt arra, hogy az alkotó energia szabadon áramoljon.

Mert nem gondolták, hogy csak egy megoldás van (persze a sajátjuk), hanem keresték azt, ami mindenkinek jó. Így nem kellett meghasonulni.

Mert nem volt elvárás, hogy milyen legyen a végeredmény, csak az, hogy JÓ legyen.

Nem az számít, hogy mennyire különbözünk. NEM is KELL hasonlítanunk. Nem kell, hogy a személyiségünk ugyanolyan legyen, vagy a gondolkodásunk, a hitünk azonos alapokon nyugodjék.

Csak az számít, hogy AKARJUNK együtt, békében, egymást támogatva részt venni – bármiben. Ha ez a szándék megvan,

SEMMI MÁS NEM SZÁMÍT.

A vonatkozó Dalfutár-epizód két részletét (egy-egy óra) az alábbi linkeken tudod megnézni. Biztosíthatlak, van annyira tanulságos, mint bármelyik személyiség-fejlesztő vagy spirituális kurzus…

Első rész

Második rész



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.


_


Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük