Barion Pixel

Szindrana-Mandala

A gyakorlati spiritualitás

Az énidőt tervezni kell???

Nem ellentmondás ez egy kicsit?

Óóóó, sajnos nem. Manapság már nem…

Kicsit visszacsatolunk Michael Ende Momo című meséjéhez. A legtöbb embernek több dolga van, mint amire elég lenne 24 óra. A munkahelyek elvárják a túlórát, különösen a multik, de a szociális szféra, az oktatás mindenképpen. És akkor még ott van a család, a gyerekek. Tudod:

„mindjárt leülök pihenni, csak még ezt megcsinálom…”

De mire „EZ” elkészül, már fel is ütötte a fejét száz másik teendő. A vállalkozók még rosszabbak, vagy a pénzért pörögnek éjjel-nappal, vagy szenvedélyből. Ez utóbbi talán egy fokkal jobb, de tényleg csak egy fokkal.

Ahogy Micimackó is megmondta, hepe után nem jöhet hepe. A hepe-hupa az, aminek értelme van. A rugó akkor marad erős, ha néha elenged. Különben elpattan. Az izmod akkor fejlődik, ha a feszülés után lazulás jön. Még a legintenzívebb (profi) edzéstervben is vannak pihenőnapok. Vagy hogy a kedvenc analógiámat hozzam: a szünet, a csend a zenében nem a zene hiánya, hanem a része.

Száz szónak is egy a vége: pihenni márpedig kell. És ezt tudod, amikor anyuka vagy, hogy a 2-3 évesedet akkor is bele kell tuszkolni az ágyba, ha eggggyáltalán nem néz ki fáradtnak. Mert mind megfizetünk érte, ha nem alussza ki magát, rövidtávon és hosszú távon is. Akármennyire nehéz is, igenis következetesen betartod az alvásidőt, mert – ahogy pszichológiából tanultuk annak idején -, azokat az órákat, amiket nem aludta ki (ergo nem tudott növekedni a kis teste, az izomzata, nem tudott fejlődni az idegrendszere), azt elbukta. Azt már többé nem tudod visszaadni neki.

Nekünk felnőtteknek is millió szempontból szükségünk van a pihenésre, a lassításra, a kikapcsolódásra. És ha hiszed, ha nem, 

a profik betervezik. Sőt, ezt tervezik be először!

Az elmúlt hónapokban sokat foglalkoztam a produktivitás kérdésével, olvastam róla, szakértőket hallgattam meg, és még egy tanácsadóm is volt, meg persze teszteltem mindent élőben, üzem közben, hogy lássam, nekem mi működik. És meglepődve tapasztaltam, hogy az igazi produktivitás-szakértők nem arra akarnak rávenni, hogy akasszak a tudodhova viharlámpást, hogy éjszaka is tudjak kaszálni (kinek van meg ez a vicc?), hanem hogy mielőtt bármit is terveznék, húzzam ki a naptáramban a saját pihenő időmet! És tekintsem úgy, mint egy üzleti megbeszélést – saját magammal.

Mert pontosan tudják, hogy a legtöbb értelmes-felelős ember a pihenést az utolsó helyre teszi – eleget hallottuk gyerekkorunkban, hogy munka után édes a pihenés, meg előbb a kötelesség, utána a szórakozás – a legtöbbünknél ez túl alaposan égett be. Csakhogy a vége az, hogy hamarosan

  • belefásulunk a munkánkba, már nem lelünk benne örömöt
  • kivész a lelkesedés, ami az egésznek a motorja lenne
  • márpedig ha csak vonszoljuk magunkat erőből, akkor minden tovább tart, és rosszabbul lesz megcsinálva (na ezt jólmegaszontam..)

De ugye érted?

Van erre egy spirituális példamese is:

A tanítvány kérdezi a mestert:

-Mennyi időt meditáljak egy nap?

-Egy órát.

-De nekem nincs ennyi időm!!!!

-Ja, akkor kettőt.

 

 



Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .

EMLÉKEZZ! 2021. május 3-tól július 31-ig tart az a kihívás, melynek végén a legtöbb hozzászólás írója (LEHETŐLEG ITT, A BEJEGYZÉS ALATT, vagy akár régebbi cikkek alatt is, akár Instagramon vagy Facebook-on) CsakNeked mandalát kap AJÁNDÉKBA. Minden felületen írt minden hozzászólásod összeadódik. Szóval hajrá, játssz velem: iratkozz fel és kövess, hogy növeld az esélyedet!

.


_

 


2 Replies to “Az énidőt tervezni kell???”

  • Szerencsés helyzetben vagyok (még) Hála Istennek, mert minden nap tudok időt „szakítani” , hogy a hobbimnak hódoljak, énidő gyanánt… Pl olvasás, színezés, néha zenehallgatás… És még abban a helyzetben vagyok, hogy a munkát gyakrabban kell magamra erőltetnem mint az énidőt… Viszont mentségemre szóljon – valamikor meg kifejezetten vágyom a munkára, mert az segít elterelni a gondolataimat, segít a jelenben maradni… /van, amikor nem jó a csend és az egyedüllét, van amikor a hobbikhoz sincs kedve az embernek… ilyenkor jó ha az embernek van munkája, teendője/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük