Az éremnek az ő másik oldala
2021-01-13
…avagy miért is lehetek hálás?
Pont nem olyan régen itt írtam arról, hogy ebben a földi világban a tárgyaknak, eszközöknek néha el kell romlaniuk, itt meg arról, hogy karácsony előtti napokban volt nálunk egy csúnya dugulás. Jöjjön hát egy nagyon személyes, nagyon konkrét beszámoló erről az esetről.
Merthogy lehetett volna sopánkodni, hogy micsoda szörnyűség, az advent, és a fiam itt töltött ritka, tehát nagyon értékes napjait azzal kell tölteni, hogy megoldást keresünk egy ilyen problémára. Nem vagyok szent, igenis megfordult az én fejemben is. És elég ijesztő volt az is, amikor a szakember kijött, megvizsgálta a helyzetet, megállapította, hogy NEM TUDJA megoldani, és elment. Én meg itt maradtam azzal, hogy ha ő nem tudja, akkor ki? És én hova fussak autó nélkül alkatrészekért, és kit ugrasszak egy nappal Szenteste előtt, és főleg ki mondja meg, hogy egyáltalán miféle alkatrész kell???
De minden éremnek két oldala van, és minden rosszban meg lehet találni azt, ami miatt még mindig jobb, mint lehetne, vagyis mi a jó ebben a rosszban.
Egész listám lett gyorsan:
- Legalább nem karácsony napján történt, hanem előtte 2-3 nap ment el rá (volt már ilyen a bojlerrel két éve, úgyhogy azért SVT-vel rágyúrtam gyorsan, mert mindentől függetlenül ez a mintázat nem annyira tetszik…).
- Épp itt volt a fiam. Szívesebben töltöttem volna az időt vele mézeskalács sütögetéssel és társasozással, de ha már így alakult: ő egy erős, fiatal férfi, és jó, ha kéznél van egy ilyen, mikor méter mély, több méter hosszú árkot kell ásni. Ha figyelembe veszem, hogy ő jószerivel SOHA nincs itt, és most meg pont éppen…
- Meleg volt azokban a napokban. Úgy értem, december második felében nyugodtan lehetett volna mínusz 5-10 fok, a föld átfagyva, vagy 20 centis hó alatt. Ehhez képest ragyogó napsütésben, 12-13 fokban kellett ásnia a végig ázott, laza földben.
- A gyerek imád ásni. Cserkész korában a táborban mindig ő ásta a latrinát. neki sem ez volt az álma persze arra a napra, de nekem se volt mindegy, hogy átkozódva teszi meg, amit kell, vagy sportnak, játéknak felfogva.
- Nem egy összeroppant csövet talált, mint amire számítottunk, amit persze anyagbeszerzéssel megnehezítve kellett volna valahogy kicserél(tet)ni, hanem a kész, bekötött szennyvízvezetéket – amint ugye már írtam a múltkor. Vagyis nyertünk egy napot, innen kezdve a probléma fél óra alatt, tisztán és könnyedén (no meg sokkal olcsóbban) megoldhatóvá vált.
- A munkahelyem az utca végén van, így senkit nem kellett zaklatnunk ilyen-olyan problémával (ha érted, mire gondolok…). A szomszédaim kedvesek és segítőkészek, bármikor bármelyikükhöz nyugodtan bekopoghatnék majdnem bármivel, de nem szívesen zaklatnék ilyesmivel senkit, még akkor sem, amikor nincs éppen Covid…
Mindemellett miután újra lett használható fürdőszobám, könnyen írtam volna hálalistát! Csak néhány a teljesség igénye nélkül:
- mosni, amikor akarok
- inni, amennyit akarok
- fürödni, egggggyáltalán…
- főzni, mosogatni tisztán és egyszerűen
- vécépapírt használni pisilés után…
- és persze vécét használni.
- Ha továbbmegyek, még ezért a problémáért is hálás lehetek, hiszen két napig nem volt, de egyébként VAN a házban vízvezeték, vécé, mosógép, fürdőkád, folyó hideg és meleg víz, és CSAK két napig nem volt…
- Meg persze Edit barátnőm remek mondata: „Van ez vagy az a probléma, de legalább ki tudom fizetni„.
Szóval nézhetem úgy is, meg nézhetem így is. Innen is, meg onnan is. A tények makacs dolgok. Igazak. Ha így nézem, akkor is igazat látok, meg ha úgy nézem, akkor is.
Akkor meg már nem sokkal vidámabb az élet, ha ÍGY nézem? 😀
Ha tetszett a cikk, és szívesen olvasnál máskor is pozitív, megerősítő, léleképítő vagy épp inspiráló írásokat, kérj emlékeztetőt. Akkor semmiről nem maradsz le 🙂 .
.
Mennyi apró dolog van, ami természetes már, észre sem vesszük, csak ha hirtelen eltűnik az életünkből. És ezért a millió apró dologért mind mind hálásnak kellene lennünk.
És igen. Mennyivel jobb a hirtelen jött problémákat nem a bosszúság oldaláról megközelíteni! 🙂